Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Argentina

Hivatalos nyelve: spanyol (ezen kívül eltejedt még a kecsua és guarani indián nyelv)

Népesség:  40 milló fő

Fővárosa: Buenos Aires

Nemzeti mottó: "En unión y libertad" vagyis Egységben és szabadságban

Vallás: római katolikus, protestáns, zsido, hindu, muzulmán

Arentínáról:

Felszíni változatosság jellemzi - alföldek, hegységek. Legnagyobb folyói - Bermejo, Iguazú, Río Negro. Éghajlata szubtrópusi és szélsőségesen kontinentális. Növényzete az éghajlati és földrajzi adottágokhoz igazodik - szárazságtűrő füvek, cserjék, vagy éppen fenyő és bükkerdők. Különleges állatvilága van - tapír, nandu, guango, puma, jaguár, aligátor és arapapagály. Mezőgazdaságára a nagyállattenyésztés és a gabonatermesztés a jellemző.

Kevés nemzeti ünnepük van, május 25. az 1810-es forradalom ünnepe, június 10.-én a malvinas, október 12.-én Kolombusz-ünnep, ezen kívül leginkább vallásos jellegű események, ünnepek.

Az argetin emberek nagyon érzelmesek, nyíltak és vendégszeretők. Családcentrikusságuk közismert, akárcsak földszeretetük.

Pár érdekesség:

Az Argentín Tangó

A tánc Argentínában és Uruguayban "született", de az évtizedek során számos hatás érte Európából és Észak-Amerikából is. Ennek következtében manapság néha zavar és átfedés van a táncolt stílusok között, ráadásul az argentin tangó népszerűbbé válásával egyre újabb fúziók jönnek létre.

A tangót sokféle tartásban (spanyolul: abrazo, vagyis ölelés) lehet táncolni. Nyitott tartásnál a férfi és a nő kartávolságra vannak, zárt tartás esetén a tánc alatt végig összeér a mellkasuk. E között a két véglet között közös megegyezéssel bármilyen tartást felvehet a pár. A zárt tartás a tangó hagyományosabb, korábban kialakult stílusaira jellemző, míg a nyitott tartás, ami akár a partner kezének elengedését is jelentheti, teret ad az újabb (tango nuevo) stílusra jellemző bonyolultabb lépéseknek és díszítéseknek.

Formáját tekintve a tangó eredetileg együttes séta a partnerrel a zenére, így nagyon fontos része a zeneiség (a zene energiájának, érzéseinek megfelelő tánc). A láb általában (díszítéseket és bonyolultabb lépéseket kivéve) érinti a parkettet, vagy nagyon közel van hozzá, a térd és boka pedig könnyedén összezár, amikor a szabadon levő láb elhalad a másik mellett.

Az argentin tangó zene jóval változatosabb, mint a versenytánc tangó zenéje. Különböző argentin zenekarok több ezer számot szereztek, illetve rögzítettek lemezre a múlt század folyamán. Nem csak a számok mennyisége nagy, hanem jelentős stilisztikai különbségek vannak az egyes zenekarok között, sőt, még egyazon zenekar különböző korszakaiból származó felvételei is eltérő stílusúak lehetnek. A ma hallható felvételek többsége elég rossz minőségű. Ennek az az oka, hogy nagyon sok felvétel az 1930-as évek közepe és az 1950-es évek vége között készült, gyakran mono (egycsatornás) rögzítéssel, és sok esetben az eredeti ("master") felvétel megsemmisült, így a ma kapható CD-ket már összekarcolt, zajos bakelitlemezekről készítették.

 

Az argentin tangóban nincsenek előre meghatározott lépéssorok, mint a swingben vagy salsában. Az alábbi felsorolás a társastáncként táncolt tangó néhány építőelemét írja le:

  • Séta – a pár együtt, összhangban lép
  • Corrida – egymást követő gyors, kis lépések ugyanabban az irányban
  • Kereszt – a nő keresztezve összezárja a lábait (a jobb külső talpél a bal külső talpél mellé kerül)
  • Sacada – az egyik táncos lábával elmozdítja partnere szabadon levő lábát
  • Giro (vagy molinete) – az egyik táncos körben sétál a másik körül
  • Barrida (vagy arrastre) – az egyik táncos lábfejével hozzáér partnere szabadon levő lábához, és a kontaktust folyamatosan fenntartva elmozdítja azt.
  • Volcada – a táncosok egymás felé dőlnek, a nő szabadon levő lábával egy ívet ír le a parketten
  • Colgada – a táncosok egymással ellentétes irányba dőlnek, ezzel különböző dinamikus fordulásokat téve lehetővé

Maté

A matétea vagy maté (portugálul chimarrão, guaraníul kaaiguákaa= fű, i= víz, guá= -ból; azaz "vízből származó fű" ) maté fűből (Ilex paraguariensis) készült főzet. Ez a fűfajta Dél-Amerikában honos, a maté elkészítéséhez megszárítják, majd felaprítják. A maté elnevezés a kecsua mati szóból ered, amely poharat vagy egyéb ivóalkalmatosságot jelent és amely később a maté ivására használt tök (Lagenaria siceraria) népies elnevezéseként terjedt el. A maténak élénkítő hatása van a benne található mateinának köszönhetően. Ezentúl a maté tisztító hatású is a benne lévő antioxidánsok miatt. Hagyományosan forrón, a bombillának nevezett fém szívószál segítségével fogyasztják, amivel a szintén maténak hívott kis pohárból szívjak fel a főzetet.

 

A fából vagy tökből készült poharakat az első használat előtt érlelni kell, hogy ne adjanak a főzetnek fura ízeket. A legegyszerűbb módszer használt matéfüvet önteni az új pohárba és néhány napig állni hagyni.

Nagyon fontos, hogy a matéhoz használt víz 70 és 90 fok között legyen. A vizet hozzáöntjük az aprított fűhöz, és már készen is van a kesernyés, enyhén habos és jellegzetes illatú maté. A kesernyés íz a maté sajátja, a nem ilyen ízű maté nem is maté.

Koffeintartalma miatt serkenti a központi idegrendszer működését, figyelemserkentő és a szellemi képességet javító, továbbá fokozza a szívműködést és a légzőrendszer működését. Az alapanyagcserét mintegy 10%-kal emeli. A matékészítményeknél nemcsak a koffein hatása érvényesül, hanem a benne lévő cseranyagoké, szaponinoké és flavonoidoké is, mert ezek módosítják a koffein hatását. A növény pontosan nem ismert módon segít a zsírok lebontásában, ezért jó elhízás elleni szer.

Az előírt adagolás betartása esetén nincs szükség óvintézkedésre. Túladagolása veszélyes, mert álmatlanságot és izomremegést okozhat! Doppingszerként is számon tartják!